Védekező rendszerünk

Erősítésére, vagy stabilizálására van szükségünk?

Nem tettem volna fel a kérdést, ha nem lennék biztos abban, hogy az utóbbi az igaz. Egy folyvást erősített immunrendszer mindenre reagál, néha túl hevesen. Egy kiegyensúlyozott, stabil immunrendszer hosszú távon véd a betegségektől, semmire nem reagál feleslegesen.

Szervezetünk működése az, amit – számomra különösen megdöbbentő módon – nem ismerünk, sőt nem is tanítják nekünk. Ha szakmai képzésen veszünk részt, akkor is jórészt elavult tévhitekkel találkozunk. Életünk során hozzájutunk ugyan a számunkra fontos információkhoz, de többnyire későn. Amit tanulunk a számunkra fontosak és szükségesek helyett:

  1. Az iskolában az anatómia alapjai,

  2. otthon a családi szokások étkezés és mozgás szempontokból.

Erre a nagyon kevés kifejezés is erősen visszafogott. Nem ismerek átlagembert, aki meg tudná mondani, a különféle alapanyagokból mi a napi szükséglete. Emellett nem ismerek szakembert, aki ne fehérjével, élelmi rostokkal, vitamin mértékegységekkel, meg telítetlen zsírsavakkal dobálózna, mikor rákérdezünk. Ráadásul nem ismerek olyan autóst, aki ne tudná, mennyi üzemanyag kell ahhoz, hogy otthonról ideérjen... Elgondolkodtató.

Emiatt felvállalom, hogyha én magam sem tudok mindent, legalább közelítsem a valóságot és „konyhanyelven” is megfogalmazzak szakkifejezéseket, élelmezési és egészségügyi fogalmakat.

A szervezetünk az általunk elfogyasztott alapanyagoktól = ételektől képes működni, megújulni. Valójában úgy kell elképzelni technikai fogalmak szerint: az ételekben lévő energiákat dolgozzuk fel, alakítjuk élő sejtekké, mozgássá, érzésekké, gondolatokká. Véleményem szerint egyértelmű, hogy ez a folyamat kissé megnehezül, ha például cserépkályha csempét eszünk.

Bár durva a hasonlat de tény, amit megeszünk nem feltétlenül szolgálja testünk jóllakatását. Ételeinket emésztőrendszerünk dolgozza fel, kiválasztó szerveink válogatják szét. Ennek során kerül minden a helyére, hiszen a feldolgozott anyag egy része hasznosíthatatlan, a többit különböző módokon hasznosítjuk. Minél több a hasznosíthatatlan hulladék, annál inkább éhezni fogunk.

Ezt hívjuk minőségi éhezésnek.

A minőségi éhezés tényét kiválasztó szerveink is közvetítik az agyhoz, ahonnan minden sejt tápanyag takarékosságra, és raktározásra kap utasítást.

A kiválasztás egyik fő szerve a máj. A méregtelenítés központja, az immunrendszerünk talán legfontosabb szerve egyben. Májunkat pontosan úgy kell elképzelni, mint bármilyen működő dolgot. Van egy bizonyos kapacitása, az azon felüli terhelést többféleképpen oldja meg:

  1. A máj túlműködik. Ezzel az immunrendszer működését is felborítja. Ilyenkor hajlamos arra, hogy mindent elkezdjen kiválasztani, mindenért riadót fújni. Ez az allergiák időszaka, mely a csecsemőkortól gondos táplálással teljesen elkerülhető még ma is.

  2. A máj működési üteme csökken, „nem bírja a pörgést”. Ebben az időszakban mindazokat az anyagokat, melyeket nem tud feldolgozni, zsírban tárolja le. Azért zsírban, mert a zsír akadályozza meg legjobban a felszívódásukat, közvetlen károsító hatásukat.

    • Plusz rakódik ehhez a szervezet éhezéshez kötött raktározási kényszere. Itt jön képbe a minőségi éhezés dupla hatása, hiszen két okból is hizlal.

    • Ekkor az allergiás reakciók már jelentős csökkenést mutatnak, hacsak különféle vegyszerekkel szándékosan nem tartjuk fenn ezt az állapotot.

  3. Elfárad, egyre inkább alulműködik. Ebben az időszakban növekszik a daganatos megbetegedések száma. Egyre nagyobb a túlsúly, ami további működési zavarokat okoz a szervezetben.

  4. Rossz esetben a máj egy idő után leáll. Ekkor a méreganyagok pillanatok alatt felszaporodnak a szervezetben, az élet lehetősége minimálisra csökken.

A májhoz kapcsolódóan természetesen ugyanezeken a folyamatokon megy át az epe és a hasnyálmirigy is, melyek helytelen táplálása különböző további emésztési problémákat és megbetegedéseket okoz.

A kép elég ijesztőnek tűnik. Valójában a 4. pont előtti szakaszban a folyamat nemcsak megállítható, vissza is fordítható. Minél hamarabb kezdjük, annál egyszerűbben.