Arányban van a testméret az egészséggel?

Ahogyan régen emlegették, mint „nagy, erős ember”, minden bizonnyal egyáltalán nincs arányban.

Sem a nagy test, sem a fizikai erő nem jelent egészséget. Főleg nem önmagában. Egy túltengő zsírréteg nélküli nagy méret lehet a természetes testsúly miatt, de ahhoz, hogy ezt eldönthessük, az illető életvitelét célszerű tanulmányozni.

Amikor egy felesleges súllyal rendelkező emberre azt mondják: „De jól nézel ki!”, az a következőket jelenti:

1. Biztos jól állsz anyagilag, hiszen egy csomó olyat is megeszel, ami már felesleges.

2. Meghíztál. Jó rádnéznie annak, aki megdicsért, hiszen ő maga is már rég kiment a formájából.

3. Tényleg nagyon dagi vagy, de nem akarnak megbántani, ezért mellébeszélnek mint mindig amikor segíthetne az igazság. Pont úgy, mint mikor az „orvos” titkolja mi bajod van, hiszen ha tudnád akár meg is gyógyulhatnál...

Egy filigrán, vagy átlagos testalkatú, szívós ember nem feltűnő. Mindig ott van szem előtt, teszi a dolgát, többnyire kedves, mosolyog. Senki észre nem veszi. A körzeti orvos se, hiszen még sose látta. A többiek is csak akkor vennék észre, ha egyik napról a másikra eltűnne.

Amikor egyszercsak tényleg eltűnik, kiderül nemsokára temetik. Jön a csodálkozás:

• Hogyan lehet, hiszen semmi baja nem volt sose?

• De hiszen már majdnem 90 éves volt.

• Az nem lehet! Hiszen még tegnapelőtt is ott tette a dolgát a ház körül...

Sokan hiszik azt, hogy aki meghízik, sokat eszik. Ez egyáltalán nem biztos. Sokszor látunk ellenpéldákat. Egyes embereknél kifejezetten az éhezés vált ki hízást. Másoknál a sok ételnek látszó tárgy elfogyasztása. Nagyon sok ember viszont szemmel láthatóan nagy mennyiséget fogyaszt, nassol és mégsincs rajta felesleges súly.

A testméret szempontjából mindig az a mérvadó, az illető természetes testsúlyban van, vagy valamilyen okból eltér attól, akár gyermekkora óta. Éva esetében pontosan ez utóbbi történt. Szülei minden bizonnyal mindent meg akartak neki adni. Mindenből a legjobbat, minden jónak tartottból a legtöbbet. A hibát ott követték el, hogy nem abból adtak amire neki szüksége volt és nem annyit, amennyi kellett.

Jutott eszembe erről nagy kedvencem a „testtömeg index”. Szerintem ezt a szókombinációt bárki meghallja, azonnal görcsöt kap tőle. Vagy az jut eszébe, milyen dagadt, vagy az, hogy már megint egyszálbélűnek nézik. Ráadásul rengeteg ilyen szóval bombáznak minket. Hol közvetlenül a testünkre vonatkozóan, hol az ételeinkről szólva. Egy részét nem is értjük, a másik feléről az az érzésünk, valami sántít vele.

Kedvenceim is akadnak. Például:

• Telítetlen zsírsavak - na ilyet vegyél a boltban!
  

• Rostos ételeket kell ennünk. - Kíváncsi lennék, aki mondja, tudja-e, hogy ezek között is akad vízben oldódó és oldhatatlan változat is? Azért többre mész, ha répát, káposztát, más zöldségeket, gyümölcsöket és gabonákat keresel elsősorban.
  

• Fontos a béltisztítás! - Esküszöm, az emberek többsége ilyenkor hashajtóra gondol, nem árpára. Jut eszembe, múltkor ismerős nem talált árpát. Mikor elárultam, hogy a gersli ugyanaz, nem győzött csodálkozni.

• És még bőven lenne mivel folytatni...