A család várható reakciói

Ez a terület a kifogás gyártás iskolapéldája. Az önmagát változtatni kívánónak mondó tulajdonképpen nincs felkészülve a változásra. Ő maga, a saját szemszögéből. Vágyik a változásra, de fél is attól.

Félre ne értsd, pontosan tudja, nincs mitől tartania a kicsit, vagy nagyon más étrendtől. Magától a változástól fél. Elbizonytalanítja.

Számomra ez az egyik legkülönösebb az emberben. Olyan világban él, ahol egyetlen állandó dolog létezik, a változás. Ennek ellenére, vagy ezzel együtt semmi mástól nem tart igazán. Szabadságról, szabad akaratról álmodik és kötéseket tesz saját magára mindig:

Nem eszik meg!

Ez a gondolat mindig az ételt adóban merül fel, azaz benned. A többieknek eszébe se jut ilyesmi. Ha eddig is te főztél rájuk, bizonyára megették a főztöd. Semmi extrát nem kellett tenned azon túl, hogy bemondtál egy ételnevet, ami mögött rejtőző ételt megették ha jól volt elkészítve.

Ugye teljesen természetes volt ez így? Eszedbe nem jutott, hogy amit készítettél nem fogy el. Az se jutott eszedbe, hogy mindig csak egyfélét főzz.

Mikor voltak ez alól kivételek?

Amikor egyik családtagnak - általában gyerek, de lehet önmagát nagy befolyásúnak beállító, vagy sajnáltató felnőtt is - nem volt kedve egy ételt megenni. Lehet épp nem volt éhes. Te viszont eldöntötted, mit kell tegyen. Azaz akkor is ennie kell, ha nem akar.

Ezért bizony előadtad a hattyú halálát háromszor, oda-vissza:

  1. felvonás: „Ehetetlent főztem, ráadásul nem figyeltem rá eléggé! Hiszen ezt az ételt nem is szereti.” - önvád és hajtépés kíséretében.
  2. felvonás: „Most azonnal főzök olyat, amit biztosan megeszik.” - kellő azonnali fáradtság és némi önkorbácsolás kíséretében.
  3. felvonás: „Megfőztem amit igazán szeretsz! Ugye ezt szívesen megeszed?” - részint reménykedve, részint önsajnálat hegyekkel kísérve, hiszen az eredeti étel és az abba fektetett munka kárbavész.

Tudomásul kell venned a tényt:

bármely embernek joga van arra,
hogy egy étkezés kimaradjon az életéből,
ha éppen nem éhes, vagy nincs kedve enni!

Tudomásul kell venned azt is, ha ezt megtanulod és a családod tagjainak is megtanítod, sokat segítesz rajtuk. Túlélőképesség része az is, hogy nem az étel neve, hanem maga az étel táplál. A világ bármely pontjára kerülhet bármelyikünk. Nem tehetjük meg, hogy egy olyan ételt elutasítsunk, aminek egyetlen hibája, hogy nem uniformizált, nem megszokott.

De ők csak olyat esznek, amiben hús van!

Szívesen fogadom a húsos csokitortád receptjét! Arra szerintem még rajtam kívül elég sokan be fognak nevezni... - és ez nem az ő reakciójuk, hanem a te elképzelésed. Azzal, hogy előre programozod az elutasítást, gyakorlatilag két igen kellemetlen dolgot teszel:

  1. Megfosztod magad a valódi jót tevés örömétől, sőt saját kreativitásod is korlátozod.
  2. Megfosztod családtagjaidat az egészség elérésének lehetőségétől, sőt lehet nagyon nagy nehézségek árán tudnak a programozásodból kijutni.

Miért nem hiszek abban, hogy ez a célod? Miért érzem úgy, igazából azt szeretnéd, hogy családtagjaid, szeretteid, de még a tágabb környezetedben lévők is egészségben és biztonságban élhessenek?

Tudomásul kell venned azt is:

minden embernek joga van arra,
hogy egészségét megőrizhesse
belé nevelt hibás gondolati és érzelmi hozzáállás nélkül.

Ennek kulcsa a te kezedben is ott van. Csak azzal a néhány, hozzád közel álló emberhez kell tiszta érzésekkel, szándék nélkül fordulnod. Azokkal a kincseiddel, amik az életet valóban mozgatják, hiába tesznek ellene egyesek nem keveset, saját vélt érdekeik kiszolgálásáért.

Hogyan változtass? Hogyan fogadtasd el a családdal a változást?

Ne akarj változtatni semmin. Főleg ne akarj egészségesen főzni. Pláne ne mondd, hogy azért ez az ebéd ma, mert ez olyan egészséges. Meg olyat se, hogy milyen tökéletes lesz így, mindig hús nélkülit enni. Tényleg egyetlen családtag se fogja megenni. Elég annyi:

Jó étvágyat!

Amik működnek ha mégis firtatják:

  1. „Ma ezt főztem, a barátnőmtől van a recept, azt mondta, nagyon finom.”
  2. „Ilyet ettem a múlt héten a munkahelyemen. Az nem sikerült olyanra, mint vártam. Szerintem én sokkal jobbra tudtam elkészíteni.”
  3. … és ezekhez hasonló megjegyzések. Lehetett recept a tévéből, netről, bárhonnan, csak változtatás és egészséges ne legyen a szövegben soha.

Kellő kitartással, lassan lehet átállni makacs családtagok esetén (őket is mi neveltük olyanná!!!), jó fogadtatás mellett gyorsabb ütemben.

Ha nem volt tiltakozás, akkor úgy két hét után érdemes először megkérdezni, mit ennének, de akár ki is lehet várni, míg szólnak maguktól. Az első hónap után várhatóan már vegyesen fognak kérni régi és új stílusú ételek közül. A kulcs a szeretet, a megfelelő alapanyag és annak tudása, hogy nem a vágyaikat, hanem valós szükségletüket tiszted kielégíteni a nekik adott étellel!